[smbtoolbar]

Kezdőlap	Oktatás	Informatika	Matemetika	Tudományok
Informatika történet	Hardver	Operációs rendszerek	ECDL	Hálózatok

Operációs rendszerekről – általában

Régen szerény, ritkán használt szoftverek voltak, ma viszont hatalmas, sokat tudó monstrumok – a hardverekhez hasonlóan az operációs rendszer is hosszú utat tett meg.

Kezdetben vala a gép – és vele az ember. Az első, ötvenes években épített nagy számítógépeknél még nem beszélhetünk operációs rendszerről, jobban mondva ennek feladatait a gépet kezelő technikusok látták el. Ők táplálták be a kívülről jövő adatokat lyukkártyák segítségével, ők tárolták a végeredményként kapott újabb lyukkártyákat, és ők osztották be azt is, hogy a drága gépidőből ki mikor mennyit kaphat. Mindez először a General Motors North American Aviation Input/Output (GM-NAA I/O) nevű rendszer megjelenésével változott meg – GM által használt IBM gépre írt kezelő szoftver valójában az addig humán operációs rendszer alapfeladatát vette csak át: az biztosította, hogy az egyik végrehajtott feladat után a masina nekiálljon a következőnek.

Ezek a korai operációs rendszerek nem voltak univerzálisak, speciálisan egy adott gépre írták őket. Az első, több gépen is használható rendszer a hatvanas évek közepén jelent meg az IBM OS/360-as számítógépein. A szoftver kifejlesztése 50 millió dollárba került, azaz programsoronként 225 dollárt ért. Az OS/360 működéséhez egyébként külső tárolóegységet is igényelt, és megfelelő emulátorokkal ma is használható. Aki szeretné ingyen kipróbálni, látogasson el a

http://www.cbttape.org/os360.htm oldalra. A rendszer egy későbbi változata egyébként már többfeladatos működésre is képes volt, egyszerre több műveletet is irányíthatott.

A mai operációs rendszerek előfutára és egyben „etalonja” a hatvanas évek második felében készült el, akkor, amikor megjelentek a ruhásszekrény méretű miniszámítógépek: ez volt a UNIX. A Windows kivételével minden jelentősebb mai OS ezen a több mint negyven éves koncepción alapul, legyen szó akár a Linuxról vagy a Mac OS X-ről.

Több évig tartó fejlesztése során készítői sok olyan újdonságot belepakoltak a UNIX-ba, amelyek ma kötelezőek: hierarchikus, könyvtárakra osztott fájlrendszer, a meghajtó programokon keresztüli hardverelérést biztosító kernel és a lapozófájllal kombinált virtuális memória is itt jelent meg. UNIX-újdonság a preemptív többfeladatos működési elv is, amely az egyes feladatok közötti erőforrás-elosztást teszi igazságossá.

UNIX: ehhez készült a C nyelv is

Minden operációs rendszerhez tartozik egy számítógépes nyelv is, amiben készül. Korábban ez az adott hardverhez tartozó gépi kód volt, ám a UNIX-szal ez is megváltozott. A hetvenes évektől kezdődően a programozók egyre inkább egy magasabb szintű nyelvre tértek át, amelyet azóta is használnak. Ez a C, és ennek köszönhető, hogy a UNIX gyakorlatilag minden hardveren futtatható – csak megfelelő meghajtó programokra lesz szükségünk.

Na és a Windows? Technikai szempontból a Microsoft alaposan le volt maradva a fejlesztés területén, még akkor is, amikor a 80-as években az MS-DOS-szal sikerült betörnie a tömegpiacra is. Az első Windows-verziók ráadásul nem is tekinthetőek operációs rendszernek, csak egy felhasználói felületnek, amelyek a DOS-on futottak. Ráadásul az egérrel vezérelhető, ablakos munkaasztal sem a Microsofté, hanem az Apple-é, a kettős kattintással és a drag & drop módszerrel együtt.

A Microsoft első új operációs rendszere a Windows NT volt, amely 1993-ban jelent meg, egy évvel a Linux után – ezzel technológia terén végre az MS utolérte a UNIX-ot. Alapvetően egyébként a Vista sem különbözik a Windows NT-től, még a drasztikusan megváltozott hardverkörnyezet (többmagos processzorok, internet, stb.) ellenére sem.

Pedig az operációs rendszer újragondolása időszerű, a fagyások és a kártevők elleni védekezés miatt is. Ne higgyük, hogy csak a Windows elavult: az otthoni számítógépeken használt rendszerek többsége 20 évvel a fejlesztések mögött jár. Az Amszterdami Egyetemen például már 1984-ben kifejlesztették az Amoebát, amely képes elosztott hardveres erőforrások segítségével egyszerre több felhasználót is kiszolgálni – azaz a webes operációs rendszerek prototípusának is tekinthető.

Singularity néven a Microsoft kifejlesztett egy új operációs rendszert, kutatási célokkal, aminél már kék képernyővel és memóriatúlcsordulással nem találkozhatunk, mivel a programok saját külön környezetben futnak. Persze mire a Singularityben kipróbált ötletek bekerülnek a következő Windows verzióba, még eltelik némi idő – addig még kipróbálhatjuk 2010-ben a Vista utódát, a Windows 7-et.

CHIP Magazin 2009. június