[table id=8 /]
[table id=10 /]
Hálózati eszközök
Alapvetően a hálózati kapcsolatok kiépítésére a PC-k hálókártyája alkalmas. De ezzel még csak a legegyszerűbb, egyetlen gépes otthoni kapcsolat van meg. Otthonra a legegyszerűbb, pár gépes hálózatot is már igen olcsón lehet megvalósítani. Egy átlagos, magyar, négyfős háztartásban 2016. áprilisban 2-3 gép van a WiFi-képes telefonokat nem számolva. Erre már érdemes egy otthoni egyszerű WiFi-képes hálózati eszközt beszerezni.
Egy irodában megint más a helyzet, mivel ott 5-10 gép is gyakori egyetlen szobában és akkor még nem is beszéltünk a nagyobb cégek hálózatairól.
A zűrzavar eloszlatása miatt érdemes pár alapfogalmat tisztázni:
– Repeater: ez a legegyszerűbb hálózati eszköz, ami mindössze a jelek ismétlését és erősítését végzi. Semmilyen szűrést, illetve irányítást nem végez, csupán a jeleket erősíti fel. Az OSI-ISO modell szerint ez a fizikai rétegen valósul meg.
– Hub: a jelenlegi egyik leggyakoribb hálózati eszköz, melyet főleg csillag-topológiás hálózatok kiépítésére használnak LAN-ok esetén. A hub maga egy igen egyszerű eszköz, mely a rákapcsolódó számítógépek közötti átvitelt végzi némi erősítéssel együtt. Két főbb fajtája van: passzív és aktív hub. A passzív hub csupán a jelet továbbítja, így nem kell hozzá külön tápegység. Az aktív hub már erősíti is a jelet, így működéséhez elengedhetetlen a tápfeszültség. A gyakorlatban ezt multipontos repeaternek is hívják. Gyakori a huboknál, hogy az egymás melletti kimenetek között – többnyire valamelyik szélen – létezik egy „uplink” is, ahol a nagyobb sávszélességű központi eszköz felé mutató vezetéket kell bekötni.
(Kép eredetije: http://www.pcrxcomputing.com/)
A hubok a repeaterekhez hasonlóan az OSI modell legalacsonyabb, fizikai rétegén működnek. Az eredeti hubok ezért képtelenek bármilyen adatszűrésre vagy kezelésre. Egyre elterjedtebbek a router-tulajdonságokkal felszerelt hubok, melyek már képesek az adatok bizonyos mértékű feldolgozására.
– Switch: a kapcsolók (angolul: switches) viszont már jóval fejlettebbek, mert az egyszerű adattovábbítás helyett a switch mindig ellenőrzi a cél MAC-címét és csak utána továbbítja a megfelelő üzenetet. Így a switch csökkenti a domainek közötti forgalmat, illetve megakadályozza az esetleges torlódásokat, továbbá védi az illetékes szegmenst az illetéktelen számítógépek szimatolásától. A switch a szegmensben lévő számítógépek MAC-címéről készít egy táblázatot, melyek alapján a továbbítást sokkal könnyebben képes végezni. Gyakorlatban ha a cél MAC-címe nem szerepel a táblázatban, akkor az összes elérhető szegmensbe továbbítja az üzenetet. Ha a cél címe ugyanaz, mint a forrásé, akkor az üzenet törlésre kerül.
Fizikailag a switch belsejében egy kizárólag gyors kapcsolásra és átvitelre tervezett chip található, így a hardveres támogatás miatt a switch komoly sebességeken és sok port esetén is jó teljesítményt képes nyújtani. Ezen tulajdonság miatt néha intelligens hídnak, esetleg többportos hídnak is hívják. A legtöbb switch képes többfajta átviteli sebességet is támogatni, így ezek lehetnek 10 Mbps, 100 Mbps, vagy 1 Gbps-esek is. A leggyakoribb kapcsolási módszerek a következők: „cut-through”, azaz azonnali továbbítás; illetve „store and forward”, azaz először letölti a teljes csomagot, majd csak utána továbbítja azt.
(Képen: Switch AOCM2408POE PBN ;2016 áprilisban ára: kb. 120 ezer Ft)
(Kép eredetije: http://agendaage.hu/termek/?c=1177&i=12079)
Az OSI-modellben a switch-ek az adatkapcsolati rétegben működnek, azaz rögtön a fizikai réteg felett, így ők foglalkoznak a MAC-címek szűrésével és a megfelelő adatcsomagok továbbításával.
– Network bridge: (hálózati híd) különböző hálózati szegmenseket köt össze az OSI-modell második, adatkapcsolati rétegében. A hálózati híd az OSI-modell második, adatkapcsolati rétegében operál, ellenben a router a harmadik, hálózati rétegében tevékenykedik. Magyarul a network bridge a hardveres MAC-cím alapján irányítja az egyes adatcsomagokat, míg a router pedig a szoftveresen hozzárendelt IP-címek alapján továbbítja azokat. A különbség egyik oka, hogy a hidak általában nem tudnak különbséget tenni az alhálózatok között, viszont a routerek már igen.
– Router: (forgalomirányító) A routerek kapcsolják össze a különféle LAN és WAN hálózati szegmenseket, így gyakorlatilag az internetet is hozzákapcsolják a LAN-hoz. A routerek egyaránt ellenőrzik az ütköző tartományokat, illetve a megfelelő domain-eket.
Jobb oldali képen: LevelOne WBR-6003 router; ára 2016. áprilisban: kb. 8000 Ft. Főbb tulajdonságai: 4 port LAN, 1 port WiFi ; 150 Mbps sebesség; kép eredetije: http://www.pcx.hu/termek/levelone-wbr-6003-router-75945
Ha a csomag címe a saját hálózatban található, akkor az út egyértelmű és a csomag nem kerül ki a LAN-ból. Ha viszont a csomag célállomása egy másik domain-ben található, akkor a router átadja egy másik routernek, amelyik a csomag átviteli útvonalán megtalálható. Így a router gyakorlatilag anélkül továbbítja az adatokat, hogy foglalkozna az interneten áramló rengeteg adattal. A routerek a hálózati adatkapcsolati réteget használják, hogy a belső számítógépek IP-címeit tudják maszkolni, mivel a router mögötti szegmensben lévő gépen mindannyian a router IP-címét használják az interneten való kommunikációhoz. A routerben lévő táblázatban tárolódnak a LAN-ban lévő gépek IP-címei, így a router a maszkolási eljárás segítségével képes a megfelelő címzettnek továbbítani a megfelelő csomagokat.
Az internet tömeges elterjedése miatt a routereknél komoly árcsökkenés ment végbe, mivel az egyszerű otthoni hálózatoknál is már 5-10 ezer forintért elérhető egy sima router (2013 eleji ár). Ezek a routerek képesek az otthoni hálózatok esetén az összes kapcsolat megfelelő menedzselésére, beleértve a vezetékes és a WiFi kapcsolatokat is.
– Gateway: (átjáró) Ez egy nagyon intelligens hálózati eszköz, segítségével például különféle hálózatok közötti adatátvitelt lehet megvalósítani; bár ezen hálózatok lehetnek teljesen különböző felépítésűek, illetve alapvetően eltérő megvalósításúak is. A gyakorlatban ezek a gateway-ek sokkal bonyolultabbak, mint a hagyományos routerek. Példaképpen a gateway képes az alapvetően eltérő TCP/IP, IPX/SPX, illetve az AppleTalk hálózatok közötti kommunikációra is. Az OSI rétegre nézve a gateway-ek a hálózati rétegen, illetve felette működnek, de a legtöbb forgalmat az alkalmazási rétegen bonyolítják le.
Létezik egy fontos szabály (az ún. 5-4-3), melyre a routerek, repeaterek, hubok kiépítése közben figyelemmel kell lenni. A szabály szerint egyetlen tartományon belül nem lehet több 5 szegmensnél; legfeljebb 4 repeater lehet két hoszt között a hálózatban, valamint csak 3 szegmensben lehet élő kapcsolat. Ez a szabály biztosítja, hogy a hálózaton belüli kommunikáció megfelelő sebességű legyen és a válaszidő is megfelelően kicsi legyen tetszőleges foglaltság esetén. Ha a hálózat a fenti szabálynál nagyobb terjedelmű, akkor a tartományt ketté lehet osztani egy switch vagy egy bridge segítségével.
