Amikor Suzanne Collins bejelentette Az éhezők viadala trilógia előzménykötetét, a rajongók találgatni kezdték, kit választ a történet hőséül. Kevesen gondolták, hogy Coriolanus Snow, Panem zsarnoki elnöke lesz az, akit felnőttkora küszöbén ismerünk majd meg. Ahogy az ekkora sikert aratott könyvek esetén lenni szokott, az új regényt az igazi rajongók egy része imádja, mások utálják, akik pedig nem olvasták vagy nem szerették a trilógiát, most talán adnak egy esélyt ennek is. Egyelőre pozitívnak tűnik a fogadtatás. (És én is csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele az olvas
Az Éhezők viadala trilógia az egyik legnagyobb kedvencem, imádtam a megteremtett világot, a karaktereket, a stílust, ráadásul szerintem az adaptációk is jók lettek. Amikor meghallottam, hogy érkezik az előzménykötet, ráadásul Coriolanus Snow főszereplésével, alig vártam hogy elolvashassam , mindig érdekelt, hogy egy főgonosz diktátor személyisége , hogy alakul ki egy kezdetben még jó szándékú fiatal emberből.
A kötet hatvannégy évvel Katniss felbukkanásától játszódik, a tizedik Éhezők viadalán. A leendő elnök, Coriolanus Snow még csak egy tizennyolc éves kapitóliumi diák, aki bár jó családból származik, a háború miatt teljesen elveszítették a vagyonukat. Coriolanus egyetlen esélye egy szebb jövőre az, ha a viadalon mentorként jó munkát végez és megkapja az ösztöndíjat, de a neki kiutalt tizedik körzeti lány, Lucy megdobogtatja a szívét…
A történet tulajdonképpen Coriolanus személyiségének alakulását mutatja meg, azt, ahogyan egy kissé elkényeztetett, nagyravágyó és rendkívül okos, de alapvetően jólelkű fiú megváltozik az események hatására, és elindul azon az úton, amely végén Snow lesz belőle. Ez alapján már sokkal jobban megértheti az ember a későbbi Snow elnök cselekedeteit és jellemét.
Minden történetnek, minden háborúnak két oldala van. A körzetek oldalát már ismerjük az Éhezők viadalából. A Kapitólium szenvedéséről eddig nem esett szó. Sokkoló szörnyű dolgokat tudhatunk meg a háborúról Coriolanustól, például az egyik szomszédjuk szó szerint megette a halott szobalány lábát, mert annyira éhezett. De Snow családja káposztán él, és még rengeteg kapitóliumi élte át azt, amit a körzetiek.
A regény bemutatja azt , hogy miért lett szükség Az éhezők viadalára, mi volt a célja. A vezetőkk már az elején tudták hogy, a tizenkét körzetet nem tudják legyőzni. A csatát megnyerték , de a háborút nem. Minden a hatalomról szól vagy eltiporsz vagy eltipornak nincs köztes megoldás.
Az Éhezők viadala is újra terítékre került, de ez még nagyon egy kezdetleges formája volt, tulajdonképpen most csak most alakítgatták, hogy az a “”műsor”” legyen, amit ismerünk. Nem meglepő, hogy Snow is hozzátette a magáét… Döbbenet volt látni, hogy kezdetben hogy zajlott ez az egész, hogyan bántak a résztvevőkkel. Marhavagonos szállítás, állatkerti ketrecben való “tartás” és még sorolhatnám. Nagyon sok ponton szorult ökölbe a kezem már jóval azelőtt, hogy a konkrét harc elkezdődött volna.
A viadalt átélni a másik oldalról teljesen más élmény volt. Ugyanis Coriolanus csak kívülről nézi, hogyan próbál boldogul a mentoráltja. De még így is bűnösen izgalmas volt, köszönhetően Sejanus kis akciójának is. Valahol utáltam is magam, hogy ennyire bevonz a viadal, holott minden olyat megtestesít, ami undorító volt abban a világban…
És akkor beszéljünk Lucy Grayről, a kvázi női főszereplőről is. Hogy én mennyire imádtam ezt az énekes lányt! Azt, ahogyan manipulálta a közönségét, hogy mennyire eszes, vicces, szerethető volt, de azért valahol mélyen az ember csak elgondolkodott, hogy most mi a valóság és mi a színjáték. És ettől csak még durvább volt az egész. Lucy legalább annyira badass, mint Katniss, az pedig ami a könyv végén történt, szó szerint mindent vitt. Annyira nem láttam előre, és amiket ott Lucy meglépett, azért jár a vastaps.
Kaptunk egy románcot is a könyvben, gondolom ez nem lep meg senkit, én is számítottam rá. Lucy és Coriolanus kapcsolatáról nagyon érdekes volt olvasni, átélni minden fázisát, és végül levonni a következtetéseket, illetve Coriolanus gondolatait olvasni a szerelemről, annak minden árny és napfényes oldaláról. Szerettem ezt a szálat, szerettem azt, amit a két karakter kiváltott egymásból. Lucy pedig az egyik legkedvesebb női hősnőmmé vált.
