Június 27. én a Toto adott egy fergeteges több mint 2 órás koncertet 40 éves fennállásuk alkalmából rendezett túrnéjuk Budapesti koncertjén amit a Papp László Sportarénaában tartottak.
A Toto ezúttal nem egymaga érkezett, az estét a ZFG (ami amúgy a zenekar honlapja szerint a Zero Fucks Given rövidítése, de ezt nyilván ők sem gondolhatják komolyan) nyitotta, ami elöljáróban egyáltalán nem tűnt izgalmasnak, a koncerten viszont kiderült, hogy a tagok miatt mégiscsak egy marha érdekes formációról van szó. A zenekarban
- a One Directionből ismerhető Josh Devine dobol;
- a gitáros a Toto lelkének számító Steve Lukather fia, Trev Lukather;
- a basszeros a Toto 2015-ben elhunyt basszusgitárosának, Mike Porcarónak a fia, Sam Porcaro;
- az énekes pedig a szólókarrierjét is egyengető Jules Galli.
A Toto csütörtök esti koncertjét alapjáraton három részre lehetne bontani a közepére besuvasztott félig akusztikus panel miatt, de én a végére már inkább azt éreztem, hogy
ITT IGAZÁBÓL MINDEN SZÁM EGY ÖNÁLLÓ KONCERT VOLT.
Egyrészt azért, mert a zenekar összesen tizenegy albumról csemegézett a setlist összeállítása során, és két cover is belefért a műsorba (a Human Nature című Michael Jackson-dal, meg a While My Guitar Gently Weeps a Beatlestől), másrészt meg mert Lukatherék a legtöbb számot feldobták egy plusz szólóval, vagy valami más extrával.
Itt érdemes egyébként kiemelni a turnén David Paich billentyűst helyettesítő, egyebek mellett Prince mellől ismerhető Dominique „Xavier” Taplint, aki az akusztikus rész lezárásaként egészen kiváló zongoraszólót szállított, és ránézésre marhára élvezte az egész koncertet.
A koncert végén aztán végül eljött az Africa ideje is, amit Lukather viccesen csak úgy harangozott be, hogy
NA, AKARJÁTOK HALLANI AZT A SZÁMOT?
A közönség természetesen akarta hallani, úgyhogy el is játszották, de azzal nem lehet vádolni őket, hogy mindezt a megszokott módon tették:
- a szám közben színpadra került a teljes ZFG,
- a végén volt egy durván négyperces kongaszóló,
- aztán ezután még vissza is jöttek, és énekeltették kicsit az embereket, mielőtt a tizedik percen is túl a szám végre elérte a katarzist.
Ráadásként aztán eljátszották még a Home of the Brave-et, amire szintén ráhúztak egy kicsit, de végül csak elengedték a közönséget. Mindennel együtt ez a koncert így teljesen tökéletes volt.
